Különös vallás nyomai láthatók Fertőrákos és Fertőmeggyes között, a határszélen. Egy nagyjából 1800 éves, a rómaiaktól ránk maradt misztikus barlang emlékei vannak itt, melyben meglehet, titkos és rejtélyes beavatási szertartások is zajlottak. Aztán a szentélyt másfél évezredre betemette a hordalék, s mikor kiásták, titokzatos sírokat kutattak ki belőle. Később aknazár és a vasfüggöny rejtette el a világ szeme elől. A fertőrákosi Mithras-szentély úgy, ahogy van, maga a hamisítatlan misztérium, még akkor is, ha a történetéből kivesszük az emberáldozatról szóló legendát.
A Perzsiából nyugatra tartó napisten kultuszt a római légiósok, kereskedők és rabszolgák hozták magukkal és terjesztették a nyugati tartományokban. A Mithras-kultusz így kerülhetett erre a vidékre, hiszen éppen itt haladt át a híres Borostyánkőút, a Scarbantiát (Sopron) Nyugat-Panonnia fővárosával, Carnuntummal összekötő út elágazása.
A vallás nagyon gyorsan, mindössze két emberöltőnyi idő alatt terjedt el a római birodalom tartományaiban. A Mithras-szentélyeket barlangban vagy földbe vájva alakították ki, teljesen eltérő módon a görög-római hagyományoktól. Építésmódjuk, tájolásuk, belső elrendezésük megegyezett a világon mindenhol, az Eufrátestől Britanniáig. Titkos, egységes rendezőelv jellemezte ezeket, s különösképpen az, hogy minden szentélyben elhelyeztek egy elég bonyolult szimbolikájú “bikaölős” domborművet. Egy ilyen kultuszkép látható a fertőrákosi barlangban is, amely Magyarországon egyedülállónak mondható. A szentélyt vélhetően Kr.e. 3. században építették a környéken állomásozó perzsa katonák.
A hívők a feltehetően tudatosan alapított, kitalált vallás tanait különféle próbák kiállása után ismerhették meg. A kultuszgyakorlás zárt közösségben és titkos beavatási szertartásokban zajlott, amely valószínűleg leölt bika vérének és tiszta víznek az érintkezésével történt. A vallásról azonban nem sokat tudunk, ugyanis a beavatottakat titoktartás kötelezte. A szentély, ahol a szertartások zajlottak, három hosszanti részre tagolódott: a középső, mélyebbre vájt folyosóban zajlott a szertartás, a jobb és baloldali magasabb részen pedig a beavatottak álltak. A szentélybe egy előtéren keresztül lehetett belépni, a bejárattal szemben helyezték el a bikaölős jelenetet ábrázoló domborművet, a kultuszképet. A kultuszképen látható jelenet értelmezése szerint Mithras, a napisten megöli a bikát, azaz a nap megöli a sötét erőt és a bika kiontott vérével megtisztítja az emberiséget. Van itt napisten és holdisten, két fáklyatartó ifjú, egy holló, egy a bika heréjébe harapó skorpió, kígyó és kutya is. Mithras-kutatók szerint valójában egy csillagképet látunk, ezernyi csillagászati összefüggésben, az égbolt kozmikus hátterével és a nap égi útjának legfontosabb határpontjaival. 1500 évnyi néma csend és földben lét után a Mithraneumot, azaz a fertőrákosi Mithras-barlangot 1866-ban találták meg.
Az is bizonyos, hogy Storno talált itt 27 hamvasztásos és egy csontvázas sírt, pontosabban már ezeknek csak a romjait. Hogy kik voltak, mikor és milyen szertartás keretében temették ide a holtakat, a korabeli sajtóban zajló szakmai polémiák tárgya lett, de ez a szentély talán legnagyobb titka és rejtélye maradt. A tudományos álláspont szerint azonban a sírmaradványoknak valószínűleg nem volt köze rituális gyilkosságokhoz és emberáldozathoz, mint azt néhányan feltételezték.
Forrás: https://www.elmenynektek.hu/fertorakosi-mithras-szentely/